A szupervízió olyan speciális szakmai személyiségfejlesztő módszer, amelynek alkalmazása nélkülözhetetlen a segítő foglalkozásúak – például a szociális területen személyes gondoskodást végző szakemberek – hivatásgondozásában, saját mentálhigiénéjében, szakmai továbbképzésében és munkájának minőségbiztosításában.
A szupervízió reflektív teret biztosít azon szakemberek számára, akik kliensekkel dolgoznak (szociális munkások, pszichoszociális területen dolgozó terapeuták, pedagógusok, lelkészek stb.), azzal a céllal, hogy a szakemberek szakmai attitűdjük és teljesítményük minőségét biztosítsák és fejlesszék. Ebben a munkamódban a fókusz a szupervizálton van, illetve azon, hogy a szupervizált hogyan dolgozik együtt a klienseivel. A szupervizornak nem kell hasonló területen dolgozó szakembernek lennie, de némely területen a szükséges terepkompetencia elvárható.
A szupervízió módszeresen strukturált tanulási folyamat, amely a szupervizált szakmai tapasztalatára reflektál: a szupervizor a folyamat kereteiért felelős, a szupervizált pedig a tanulási céljáért.
Egyéni szupervízió
Általában 4–6 alkalommal való találkozás, amelyben egy folyamat kereteit biztosítja a szupervizor, és amely folyamatban segít a szupervizált szakmai munkájának részleteire és egységére felülről ránézni. Az esetek megbeszélése, a kapcsolódások és konfliktusok átbeszélése és körbejárása elsősorban a szupervizor kérdéseivel történik. Eredményeként várható, hogy a szupervizáltról és kapcsolatairól alkotott kép tisztul, változik, újabb nézőpontokkal gazdagodik. Az egyéni szupervíziós ülés ideje általában 60 perc.
Csoportos szupervízió
Hasonló szakmájú, de nem egy helyen dolgozó szakemberek csoportja, ahol egy-egy ülésen a kliensek eseteit dolgozza fel a csoport a szupervizor segítségével. Ennek ideje 90 perc.
Team-szupervízió
Együtt dolgozó teamtagok közös működésének és az ebből adódó helyzeteknek a csoportos feldolgozása a szupervizor vezetésével. Az ülés ideje 90 perc.
