Szupervízió

A szupervízió olyan speciális szakmai személyiségfejlesztő módszer, amelynek alkalmazása nélkülözhetetlen a segítő foglalkozásúak – például a szociális területen személyes gondoskodást végző szakemberek – hivatásgondozásában, saját mentálhigiénéjében, szakmai továbbképzésében és munkájának minőségbiztosításában.

A szupervízió reflektív teret biztosít azon szakemberek számára, akik kliensekkel dolgoznak, (szociális munkások, pszichoszociális területen dolgozó terapeuták, pedagógusok, lelkészek, stb.), azzal a céllal, hogy a szakemberek szakmai attitűdjük és teljesítményük minőségét biztosítsák és fejlesszék. Ebben a munkamódban a fókusz a szupervizálton van, illetve azon, hogy a szupervizált hogyan dolgozik együtt a klienseivel. A szupervízornak nem kell hasonló területen dolgozó szakembernek lennie, de némely területen a szükséges terepkompetencia elvárható.
A szupervízió módszeresen strukturált tanulási folyamat, amely a szupervizált szakmai tapasztalatára reflektál, a szupervizor a folyamat kereteiért felelős, a szupervizált pedig a tanulási céljáért.

Egyéni szupervízió: Általában 4-6 alkalommal való találálkozás, amelyben egy folyamat kereteit biztosítja a szupervízor, és amely folyamatban segít a szupervizált szakmai munkájának részleteire és egységére felülről ránézni. Az esetet megbeszélése, a kapcsolódások és konfliktusok átbeszélése és körbejárása elsősőorban a szupervízor kérdéseivel történik. Eredményeként várható, hogy a szupervizáltról és kapcsoltairól alkotott kép tisztul, változik, újabb nézőpontokkal gazdagodik. Az egyéni szupervíziós ülés ideje általában 60 perc.

Csoportos szupervízió: Hasonló szakmájú, de nem egy helyen dolgozó szakemberek csoportja, ahol egy-egy ülésen a kliensek eseteit dolgozza fel a csoport a szupervízor segítségével. Ennek ideje 90 perc.

Team-szupervízió: Együtt dolgozó team-tagok közös működésének és ebből adódó helyzetek csoportos feldolgozása a szupervízor vezetésével. Az ülés ideje 90 perc.